Kilimanjaro a legmagasabb pontja világunknak, mely komoly hegymászói gyakorlat nélkül is elérhető kellő fizikai felkészüléssel. A Kelet-Afrikában eltöltött 10 évem alatt alkalmam volt az összes útvonalon megmászni a Kilimanjarot, és a hét csúcskísérletem során olyan tapasztalatra tennem szert, mely jelentősen segítheti a csoport útját. A Kilimanjaron nincsenek leküzdhetetlen szakaszok, itt a nehézséget a tengerszint feletti magasság, az oxigén hiányának szervezetünkre kifejtett hatása jelentheti.

Az Uhuru csúcs 5895 méteres tengerszint feletti magasságával nemcsak a Kilimanjaro, hanem az afrikai kontinens legmagasabb pontja is. Ernest Hemingway regénye - a Kilimanjaro hava - végérvényesen bevéste „kívánságlistánkra” a hegy nevét, mely hófedte csúcsával uralja a végtelen szavanna tájképét. Sürgetővé a globális felmelegedés teszi utunkat, hiszen egyes kutatások szerint hamarosan teljesen elolvad az a hótakaró, mely jelenleg még gleccser formájában tekinthető meg. Ha valaha dédelgetett vágya volt a nagy Magyar felfedező, Teleki Sámuel nyomdokaiba lépve eljutni a Kilimanjarora, akkor nincs vesztegetni való ideje, megkezdődött a visszaszámlálás!

Marangu Route – útvonalválasztás

A Kilimanjaro – a turisták számára – 7 útvonalon mászható. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, előnye és hátránya. Ezen útvonalak nehézségi fokozata jól definiálható. Az útvonalválasztásnál érdemes megkülönböztetni a gyakorlott hegymászókat a lelkes „amatőröktől”. Előfordul, hogy az utazási irodák – helyi szolgáltatók nem veszik figyelembe a csoport összetételét, hiszen ők a szabad kapacitások és költséghatékonyság függvényében (is) ajánlják az útvonalakat. Így kerülhetnek „amatőr” mászók a Mweka, vagy Umbwe útvonalakra, melyek a legmeredekebb szakaszokon érik el a csúcsot, gyakran leküzdhetetlen akadályt, illetve minimális akklimatizációs időt jelentve. Manapság újra elkezdték használni a Lemosho és Shira útvonalakat, melyek igen látványosak, valamint a Machame útvonalat, mely gyönyörű. Mindhárom útvonalnak a nyugati irányú megközelítés a problémája, hisz a csúcsmászáshoz át kell hurkolniuk a keleti oldalra, több völgyet leküzdve – melyek közül a Barranco és Karanga lényeges magasságvesztést és visszamászást igényel. Amennyiben a mászóknak kellő edzettségük van, akkor ezek tökéletes akklimatizációnak számítanak – a csúcsmászás esélyeit növelve, de a gyengébb mászók viszont pont elégetik ezeken a szakaszokon, a csúcsmászáshoz szükséges tartalékokat.

A hagyományos útvonal, a Marangu – a köztudatban, mint Coca-Cola útvonal ismert - telítettsége igen magas. Ugyanakkor ez a vonalvezetés kihasználja a rétegvulkán egyenletesen és „lankásan” emelkedő keleti megközelítését. A nyerget a Kibo és Mawenzi csúcsok közt éri el és folytatja emelkedését 4700 méterig, ahol a Kibo házban töltjük a csúcsmászás előtti éjszakát. Eddig a pontig csak a magassághoz való akklimatizálódás jelenti a fő kihívást – radikális emelkedők nincsenek. A csúcsmászás meredek szakaszai egyik útvonalon sem kerülhetők el, viszont a 3720 méteren eltöltött akklimatizációs nappal, kisebb energiabefektetéssel, tudunk felkészülni az utolsó kihívásra. Az extra akklimatizációs nappal egyenlítjük ki a Machame út előnyeit, ugyanakkor tartalékoljuk energiánkat. A másik előnye ennek az útnak a kiépítettsége, hiszen itt alpesi házakban lakunk, nem a többi útvonalon használt sátras- és bivakszállásokon.

A Loitokitok és Rongai útvonalak a Marangu út ideális mutációi, melyek a kevésbé látogatott északi megközelítést választják és a nyeregben csatlakoznak a csúcsmászáshoz. Ugyanakkor sátras utak, és meredekebb a megközelítésük.

A Marangu útvonal ugyan kompromisszum – terhelteb mint a többi – viszont az akklimatizációs nappal lényegesen javítható a mászás sikeressége, és hasonlóan látványos a többi útvonalhoz. Amennyiben nem gyakorlott mászókról van szó, és egyszeri kísérletről – azaz nem tervezzük sikertelen mászás esetén a visszatérést – akkor személyes tapasztalatom alapján a Marangu útvonal javasolt.