Visszatérve a túravezetőnk jó szemére…. Egy alkalommal a szokásos nyaktörő úton 40-50km-rel száguldozva satufékezett, majd izgatottan mutogatott a kocsi orra elé, ahol is egy arasznyi neonzöld kaméleon sasszézott éppen át az úton. Úgy 10 perc alatt megtéve 1 métert fura, oda-vissza vonagló járásával… Megvártuk, míg békében áthalad előttünk.

Néhány perc múlva egy szembejövő autó utasainak jóvoltából egy jókora tenyérnyi szárazföldi teknőssel lettünk gazdagabbak. Néhány kilométernyi csodálat és fotózás után persze visszaadtuk a szabadságát.

Utolsó szafaris napunkon korán indultunk és a Ngorongoro kráterben tettünk egy nagy kört. Ez egy több millió éve kitört vulkán krátere, ami ma már az UNESCO világörökség része. Majdnem 20km hosszú és rengeteg állat él itt. Nemcsak négylábúak! A gnún, bivalyon, zebrán, majmon, vízilón, orrszarvún kívül itt rengeteg madarat is láttunk. Itt kicsit agyára is mentem a csapatunknak, mert minden madárnál meg kellett állni s fotózni, amit a többiek annyira nem értékeltek!

Elmentünk egy viziló-tóhoz ( Hyppo-pool) és körülötte hemzsegtek a szárnyasok is! Sirályfélék, sas, szövőmadarak mindenütt és bónuszként egy nagy pelikán tollászkodott tó közepi fészkében.

A vízilovakból mindig csak kis darabokat láttunk, hol egy popsit, hol két szemet, mikor mit mutattak meg magukból, felmerülvén a vízből, hatalmas párafelhőt fújva az orrlukaikon át, az ég felé…

A kráterben, a tavakban rengeteg rózsaszínű flamingó is él, kacsákkal, libákkal, gémekkel együtt. De, rengeteg fura külsejű, ismeretlen madarat is láttunk, mint például a vezetőnk által, csak „szekreterin” = titkárnő madárnak emlegetett szárnyas jószágot. Ő valószínűleg a ruházata miatt kapta a nevét. Szürke-fehér-fekete „egyenes szabású” tollazatában valóban egy divatos multi cég, jól szabott egyenruhás titkárnőjére emlékeztetett.

Nagy öröm volt a sok-sok koronás daru mellett elhúzni, hiszen itthon a darvak nagyon idegesek, soha nem engednek közel ennyire magukhoz.

Mindennek mondható csak szépnek nem, a marabu. Legalább annyira lehangoló a látványa, mint az életmódja. Dögevők ők is, mint a keselyűk, de azok valahogyan szebbre sikerültek. Főleg a hím keselyű prémgallérja! Na, az nagyon elegáns!

Láttunk Íbiszt, amint éppen a frissen elfogott békát próbálta meg keresztben lenyelni. Nem sikerült neki. Hosszú, hajlott csőre, arra nagyon alkalmas, hogy elkapja a kétéltűt, de feldarabolni nem tudta, így hosszan küzdött vele, és közben persze a fajtatársakkal is meg kellett küzdenie a remek prédáért! Persze még rengeteg más madarat is láttunk, aminek a neve, már soha sem fog kiderülni.

Az egyik ilyen, egy rigó méretű türkizkék és narancssárga színekben pompázó madárka, ami szinte mindenhol ott volt. Abdul valami olyasmit mondott, hogy a neve Sztalinyec, mi persze rögtön azonosítottuk az orosz történelmi alakkal, innentől csak sztálinmadárnak hívtuk.

A Ngorongoróból kifelé menet még kívántunk magunknak hármat. Be is jött, láttunk még rinocéroszt (igaz csak nagyon távolból), néhány zsiráfot és egy nagy elefántcsordával búcsúztunk el a nemzeti parktól.

Egy óra körül indultunk el a repülőtérre, útközben megölelgettünk egy közel ezer éves baobabfát. Szép kényelmesen haladtunk, egészen addig, míg Abdulban nem tudatosult, hogy 6 órára a reptéren kell lennünk, hogy átrepüljünk Zanzibárra. Innentől féktelen száguldás vette kezdetét! Volt, hogy 70-80-al is mentünk. Sok volt a fekvő-rendőr, az iskola, az iskolások, és –ahogy közeledtünk Kilimanjarohoz- a forgalom is megnövekedett, ennek ellenére időben kiértünk a reptérre és negyven perces repülés után este 9-kor már Zanzibáron voltunk. Új kalandokra várva, amit meg is kaptunk!

És Utasunk még hozzátette: 

U.i: Tényleg nem reklám, hanem köszönet, hatalmas köszönet a (https://www.facebook.com/safaritravel.hu) Safari Travel Utazási Irodának, aki az utazásunk tanzániai, szafari részét megszervezte. És persze hála Abdul Mpuruty-nak aki végig nagyon figyelmes és türelmes guide-unk volt! Azért egy kicsit mégis reklám, mert ha valaki kedvet kapott egy szafarira, jó ha tudja kihez fordulhat bizalommal!